A játék nem játék!

A játék a gyermek legfontosabb "dolga".
A játékon keresztül ismeri, tanulja meg a világot. Ezért fontos, hogy gondosan elkészített, igényes tárgyakat adjunk a kezébe.
Ha ilyen tárgyak veszik körül otthon (és az óvodában is) akkor, és csak akkor várhatjuk el tőle, hogy igényes felnőtté váljon! 
Kevesebbet, de jobbat! - vagy inkább semmit - akkor legalább kreatívan használja a fantáziáját.

Tapasztalatunk, hogy a gyermekek ösztönösen tudják, mihez hogyan nyúljanak - míg szívós, kitartó munkával el nem rontjuk őket! 
Az alábbi képen látható konyhasarkot évek óta használják óvodában úgy, hogy a kicsik felszólítás nélkül mosnak kezet  játék előtt!
Ezt a bababútort használja sikerrel dr. Tunyogi Erzsébet gyermekpszichológus játékterapeuta is fejlesztő munkájában.
Talán nem véletlenül. 

 

Jó szülő vagy?

Jó szülő vagy?

Mindig a legjobbat (legújabbat, legnagyobbat, legdrágábbat) szeretnéd a gyerekednek?
Amit a reklámban láttál.
Mert megérdemled. Mert megérdemli.
Nem engedhetnéd meg ugyan magadnak, de a barátnőd már megvette az övének. A tiédnek is jár.
Legfeljebb már megint nem mész fodrászhoz.
És megveszed. És a gyerek örül.
Bekapcsolja, és a játék élni kezd.
Csilingel-ireg-forog-zakatol-csillog-villog és a gyerek bűvölten nézi.
Öt percig.
Aztán rájön, hogy a játéknak nincs szüksége rá.
Az ő közreműködése nélkül is csilingel és ireg-forog, zakatol és csillog-villog tovább.
És akkor kétféle a gyerek.
Az egyik féle fog egy botot és békésen azzal játszik tovább. A bot annyi mindenné válik, ahány szerepbe bújnak a gyerekkel.
A másikféle gyerek meg fogja a botot és tehetetlen dühében ütni kezdi a magában játszó játékot, mert mást kezdeni nem tud vele.
És ekkor a szülő levonja a tanulságot: ennek a gyereknek nem érdemes játékot venni, mert szétveri.

És ezért nem élnek meg játékkészítésből a kézművesek.